Hihetetlen, hogy már október van! Úgy szalad az idő...és szerencsére a hőmérséklet is kezd lehűlni. Már nem olyan párás és fülledt, mint amikor idejöttem. 
Hétfőn Talent-show volt a suliban. Mindenki a színházteremben volt az első négy órában. 30 diák lépett fel különböző számokban, a legtöbben énekeltek, de páran táncoltak, zongoráztak, vagy comedy showt adtak elő. Minden produkció végén pontozta őket a zsűri. Volt pár nagyon ügyes diák, de volt pár elég vicces is. Páran elég hamisan énekeltek, de senki sem nevette őket ki, sőt bátorították őket! Ez nagyon tetszett.
Kedden és szerdán elég rosszul éreztem magamat, fájt a torkom és a fejem egész nap. A suliban olyan erős kílma megy, hogy elég egyszer megfújnia és már köhögök. De már értem miért jár mindenki melegítőben és pulcsiban. 
Csütörtökön futottunk és le kellett futni az időnket, mert ha nem, futhatunk újra. Amikor először futottam csak egy kört tudtam lefutni úgy, hogy nem álltam meg és sétáltam tovább. Most már hármat tudok! Szerencsére az időt is sikerült mindenkinek lefutnia, bár Heathernek necces volt, mert csak egy másodperccel futott jobbat. Nekem sikerült 7 perc 9 másodpercet futnom és ezzel a harmadik helyre törnöm! Nem volt könnyű...
Aznap este én főztem először a vacsorát, tésztát, zöldséget és desszertnek palacsintát. A tészta nem igazán tetszett, mert az egész elő volt készítve. A dobozban volt egy por (amiből a szósz lett) és a főtt tészta. Mondtam Judyéknak, hogy ez nem túl egészséges és hogy legközelebb igazi hozzávalókból csinálok nekik valamit. A palacsinta nagyon ízlett nekik, nutellás banánosat csináltam. 
Pénteken három tesztem is volt, amikre őszintén szólva alig tanultam, de így is hibátlanok lettek. Órán sokkal jobban elmagyarázzak a tanárok az anyagot és legtöbbszőr például bioszon rengeteg kísérletet csinálünk (mi csináljuk nem a tanár), videókat és képeket nézünk, vagy mikroszkóp alatt vizsgáljuk a mintákat. Így amikor kijövök az óráról már szinte meg is tanultam az anyagot és emlékszem arra mi volt órán, mivel én csinál

Sziasztok!
Ezt a pár képet valamiért kihagyta az oldal az előző bejegyzésből....:)

A hétvége elég mozgalmas volt. Pénteken volt a Homecoming, szombaton voltunk Memphisben az állatkertben és az első amerikai házibulimban, vasárnap pedig Jonesboroban. 

A Homecoming egy amerikai hagyomány, minden gimnáziumban megünneplik. Főleg a végzős évfolyamnak szánt esemény, de mindenki hivatalos rá. Ilyenkor igazából egész héten Homecoming hét van, ami annyit jelent, hogy egész héten programok vannak, díszitjük a sulit, búcsúztatjuk a végzősöket, de az igazi esemény pénteken volt. Nem volt tanítás, helyette reggel megcsináltunk a végső simitásokat a tornateremben, a végzős lányok kiöltöztek és versenyeztek a 2016-os Homecoming királynője címért. A 7. 8. órában a kilencedikesek, tizedikesek, tizenegyedikesek és a tizenkettedikesek versenyeztek. Mindegyik évfolyamnak elő kellett adni egy előadás, mindenkié nagyon vicces volt, de a legjobb szerintem a tizenegyedikeseké volt. Egy Scoby-Doo részt játszottak el, meglepően élethűen! Volt mocsáriszörny, Diana, Fred, Wilma, Bozont és Scoby is. Végül persze a végzősök nyerték ezt a mezőnyt. 
A végén felsorakoztak a királynői címért kűzdők, összes hatan voltak ha jól emlékszem. Mindenki nagyon szép volt, megcsinálták a hajukat a sminkjüket és csillogó ruhában voltak. Végül egy Jessica Hill nevű lány nyert, akit nem igazán ismerek, de indultak a kosár csapatból is lányok, én rájuk szavaztam. Utána volt ünneplés, táncolás, evés-ivás. Majd mindenki hazament elkészülni a meccsre és a "breakfast"-re. A breakfast is egy hagyomány a suliban, annyit jelent, hogy éjfél után reggelizünk a suliban. Nem volt szerintem valami nagy szám, de jó emlék marad. 
A meccs előtt elmentünk vacsorázni a Country clubba, ami egy elég drága hely és többségében gazdag öreg emberek voltak ott, de Julie nagyszüleié a hely, úgyhogy ingyen ehettünk amit, és amennyit akartunk.
Utána mentünk a meccsre, ami elég lehangoló volt, mert veszítettünk 43-7re. Elég csúnya vereség. De közben fellépett a suli banda, akik hatalmas showt csináltak, mint mindig. Mindenki ott volt a suliból, úgyhogy sokat beszélgettünk és nevetgéltünk a meccs alatt. Voltak különböző sátrak is felállitva, valahol húsokat grilleztek, valahol kézműveskedni lehetett, és volt ahol arcfestéseket csináltak. 

Szombaton korán keltünk, mert átmentünk Tennessee államba a memphisi állatkertbe. 2 óra volt az út, közben üvöltött a zene és énekeltünk Judyval, és közben Chris agyára mentünk. Vicces volt. Előtte pedig megálltunk reggelizni Jonesboroban egy palacsintázóban. 
9 körül haladtunk át a határon és meg is érkeztünk Memphisbe. Nagyon szép város, tetszett! Voltak felhőkarcolók, rendezett és szép utcák, műemléke, régi utcák és kajáldák. Mi rögtön az állatkertbe mentünk, mert nagyjából 6 órát vett igénybe. Hatalmas volt, nagyjából a budapesti dupplája. Szebbnek egyébként nem mondanám, talán néha kicsit kreatívabban voltak elrendezve az állatok. De ugyanúgy lehangoló volt számomra látni a sok állatot akik szenvednek a melegben, miközben minden gyerek sikongat és üvöltözik körülöttük (persze ezt Judyeknak nem mondtam). De alapvetően jó program volt!
Az állatkert után elmentünk a belvárosba kávézni aztán pedig a plázába. Hatalmas volt ez a pláza... Csak 3 emeletes volt, de hosszában szerintem volt vagy 10 kilométer. És mi körbe jártuk az egészet.. A haza fele úton végig aludtam, olyan kimerült lettem a végére.
Mikor hazaértünk ittam még egy kávét, hogy birjam az estét, átöltöztem és már indultunk is. Judy nagyon jófej, mindenhova elvisz akármikor amikor akarom. Nagyon örülük, hogy ilyen fiatal anyukát kaptam. Nem is tudom anyának hívni, olyan mint egy barátnő nekem. Mindent elmondhatok neki, egyáltalán nem érzem feszültnek magamat mellette, aminek nagyon örülök. 
Felvettük Kelseyt és Christarát és mentünk Laurenhez, persze eltévedtünk vagy háromszor, de odaértünk 9-re. Laurenék a város másik felén laknak, egy gyönyörű házban! Nagyon aranyosan feldíszitette nekem, tett szines égősorokat a gerendákra, csinált bonfiret, cupcakeket, lufikat fújt és vett nekem egy koronát is. Ott volt vagy 20-30 ember, köztük sok ismeretlen is. De megismerkedtem egy Ryan nevű fiúval, aki véletlenül keveredett ide egy barátja által (ők mind a suliba járnak persze). Végre úgy érzem megtaláltam a társaságomat. Teljesen olyanok mint én! Utána elmentünk páran egy másik házibuliba, ami eszméletlen jó volt. Még több embert ismertem meg és nagyon jól éreztem magamat! Utána hazahozott minket Ryan és nálam aludt Kelsey.

Vasárnap olyan 10 körül keltünk, együtt reggeliztünk és együtt ebédeltünk Jonesboroban. Hárman mentünk lányok, Judy, Kelsey és én. Nagyon vicces napunk volt, végig nevettük az egész utat.
Ezenkívül nem történt semmi izgalmas, nyugis napot tartottunk. Kitakarítottam a szobámat, tanultam és pihentem. 
Alig várom a holnapi napot a suliban, nehéz lesz, mert edzésen le kell győzni a futási eredményünket és ha nem győzzük le újra kell futnunk...Remélem sikerül lefutnom.

Ma a telefonom zörgésére keltem, 6:30-kor. Rengeteg üzenet és értesítés várt, úgyhogy hatalmas mosollyal az arcomon keltem ki az ágyból. Közben picit elfogott a honvágy érzése és pár percig csak arra bírtam gondolni, hogy mennyire jó lenne most otthon lenni, a saját ágyamból kikelni és mindenkit megölelni. De sajnos ez most lehetetlen, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy ez egy jó nap lesz. Ez a pozitívitás be is jött szerencsére. 
Mikor kiszálltam a kocsiból, a suliba véve az irányt, már le is szólított Zac, hogy boldog szülinapot kívánjon és kaptam egy nagy ölelést is tőle. Utána, mint minden reggel, Christarával találkoztunk és együtt reggeliztünk Ma joghurt, müzli, narancslé és friss málna volt a menü, mintha a konyha is engem ünnepelt volna. Utána indultunk is az első órára. Mikor beléptem a terembe láttam, hogy valami van az asztalomon. Értetlenkedve néztünk össze Christarával, azt hittük valaki a helyemre ült. De amikor közelebb mentünk már láttam, hogy tévedtünk. Lauren elment reggel és vett nekem reggelit (frappucino és fánk), majd egy cuki "boldog szülinapot Linci" üzenetet hagyott. Annyira édes! Nagyon jól esett tőle ez a gesztus. 
A héten Homecoming hét van, úgyhogy az órákon alig tanulunk, általában csak programok, vagy lyukas órák vannak. Angolon még mindig a Salemi boszorkányokat vesszük, és színdarabként játszuk el továbbra is. Ma Elizabethet alakítottam, Proctor feleségét, akit elvitt a bíróság boszorkányság miatt. Utána tesztet írtunk az első felvonásból és szerintem jól sikerült! 
A gazdaságtan elmaradt, helyette a tornaterembe mentünk dísziteni a holnapi táncra. Nagyon jól néz ki a végeredmény, holnap megmutatom nektek! Utána rajz óra jött, ami szokásosan remekül telt. Óra előtt összefutottunk Jonahval és együtt mentünk az órára. A nap folyamán 4-szer felköszönött. Reggel, rajz előtt, rajz után és az ebédlőben is. Nagyon jól esett, hogy ennyien emlékeztek rá, itt már rájöttem, hogy nincs mitől tartanom, ez a nap maga a tökély. De a kosaras lányoknak sikerült megkoronázniük a napot. Mikor beléptem az öltözőbe elkezdték üvöltetni a zenét, énekelni, táncolni és engem körülugrálva boldog szülinapot kívánni. Az edző is bejött a nagy hangoskodásra és ő is felköszöntött, az ajándékom pedig az volt, hogy nem kellett lefutnom a 2 milet, csak nézhettem ahogy a többiek szenvedve lefutják.

Szóval a mai napom nagyon jól telt, egy rossz percet nem tudok felindézni belőle. Már egy hónapja vagyok itt és őszintés szólva nem tűnik többnek pár napnál. Ijesztően gyorsan telnek a napok és a hetek és ugyanilyen gyorsan elfog jönni az a nap, hogy haza megyek. Az angol tudásomon jelentős fejlődést még nem látok, az embereket viszont határozottan jobban megértem, ami viszont félsiker. Állítólag 3 hónap után fogom érezni, hogy jobban tudok, amit már alig várok! Csomószor válaszolnék bővebb és hosszabb mondatokban, de nem tudok még... Viccelődni pedig idegen nyelven nagyon nehéz szerintem. De idő kell ezekhez a dolgokhoz, és türelmesen várom őket. Közben persze teszek is értük, magüktól nem fognak az ölembe pottyani.

Mégegyszer szeretném mindenkinek megköszönni, hogy gondolt rám és felköszöntött! Nagyon hiányzik a családom a barátaim a szobám az ágyam, de közben pedig már kezdem itt is itthon érezni magamat. Fura érzés!

Sziasztok!
Eléggé le vagyok most maradva a blog írással és őszintén szólva kicsit összefolynak a napok, úgyhogy összességében fogok mesélni róluk.

A suli továbbra is jól megy, a tanárok szerintem meg vannak elégedve velem és én is velük.
A héten voltam röpladba meccsen a suliban. Még soha nem voltam, úgyhogy ez is új élmény volt számomra, de nagyon tetszett. A fiú aki tetszik, ő hívott el, úgyhogy eleve nagy kedvvel indultam neki az estének. A suli zenekara végig játszott közben, nagyon ügyesek! Mai dalokat játszanak el dobon és trombitán. Képzelem mekkora tüdő kellhet hozzá... 
A kosár egyre jobban megy, már kezdek ráérezni az apróságokra amik eddig elkerülték a figyelmemet. Sokat futottunk a héten, hétfőn, kedden, és csütörtökön. Annyira nem lenne nehéz szerintem lefutni, ha nem lenne 40 fok és tűző nap. De mindig 30 másodperccel jobbat futok, bár utólag 10 másodperccel rosszabb lett az eredményem. Ez csütörtökön volt, nagyon fáradt és kimerült voltam, ráadásul az ebéd sem esett jól. Péntekre teljesen kimerültem, lázzal és fejfájással keltem. Bementem a suliba, de csak a negyedik óráig bírtam. Judy felvett és haza hozott. Adott valamilyen gyógyszert és lefeküdtem aludni. Egész nap csak aludtam, és nagyon jól esett. Sokkal jobban éreztem magamat utána. Nem gondoltam mikor idejöttem, hogy ennyire fárasztó lesz. De ha belegondolok, idegen nyelven kell beszélnem 0-24 órában, edzésem van heti 15 órában és emellett tanulnom is kell minden napra. A "fárasztó" szó egy elég enyhe kifejezés, ahhoz képest amit éreztem. Sajnos aludni sem alszom jól. Minden éjszaka legalább háromszor felkelek, későn alszom el és korán kelek. Nem tudom miért van ez, az alvókám mindig is jó volt. 

Chris és David a hétvégén campingezni vannak, úgyhogy csak Judy Krispen Aidrik Katalina és én vagyunk. Ma reggel Trumann-ba mentünk a cserediák talalkozóra. A világ minden tájáról jöttek dikákok. Olyan fura volt ennyi más nemzetiségű emberrel találkozni, más szokásokkal, más kultúrával, akik ugyanazon az úton járnak mint én. A legtöbben Brazíliából jöttek, de jöttek Németországból, Belgiumból, és Montenegroból is. Mindenkinek kellett valamilyen ételt készítenie a saját országából, én kakaós csigát csináltam. A fiúk Montenegrobol palacsinát csináltak, ami nagyon érdekes volt számomra. Én világ életemben azt hittem a palacsinta magyar étel. Ezek szerint nem. Ők is palacsintának hívják, ugyanazok az összetevők és ugyanúgy lekvárral, túróval, nutellával eszik. Furcsa.
Utána elmentünk ebédelni a Sonicba. Hamburgert meg egy shaket rendeltem, aztán teli hassal távoztunk. 
5-kor pedig felvett Lauren és elmentünk Jonesboro-ba a focimeccsre. Hatalmas szám volt ez a meccs, kis millióan eljöttek megnézni. Laurennel nagyon jól kijövök, sokat érdeklődik és sokat beszélgetünk. Könnyű megnyílni előtte. A szülinapom jövöhét csütörtökön lesz és csinál nekem egy házibulit. Nem édes? Bonfire party lesz, sok emberrel a suliból, tortával, zenével és kajával. Alig várom!
Kis korom óta a 18. szülinapomról álmodoztam, hogy vajon milyen lesz és, hogy én milyen leszek. Egy nagy bulit képzeltem el, rengeteg emberrel, alkohollal és zenével. De mostanában elgondolkoztam ezen és nem is akarom igazából ezt. Csak egy jó estét szeretnék jó emberekkel. Mindig is felejhetetlenné akartam tenni valamilyen módón és azt hiszem sikerült is. Jó emberek vesznek körül, és szeretek velük lenni.

Ma szokásosan 6:45-kor keltem ki (nagy nehezen) az ágyból. Megmostam az arcomat, fogat mostam, felöltöztem, ittam egy meleg kávét és már indultunk is a suliba. 
Törin az elnökválasztásról tanulunk. A tanár videókat mutatott, azután csoportokba kellett rendeződni és együtt feldolgozni amit láttunk/hallottunk a videókban. Én Christaraval, Zaccel, és Jessicaval voltam egy csapatban és egész gyorsan befejeztük, úgyhogy beszélgettünk kicsit, amíg ki nem csöngettek. 
Az angol óra van, hogy nagyon jól és van, hogy döcögősen megy. Ma egész jól ment, az első 10 percben Quiz volt és enyém lett a legjobb! Itt annyira nem vagyok jóban az emberekkel, mindenki elég... érdekes. A mellettem ülő fiú folyton szipog, de körülbelül úgy kell elképzelni, mint amikor az elefánt trombitál. Ráadásul minden ötödik percben csinálja (viszont ahogy hallom ez más amerikai államban is "divat"). 
A Quiz után egy 16. századi színdarabot vettünk Arthur Millertől, a címe: The Crucible, amit egyébként Magyarországon is játszottak a színházakban. Lényegében a boszorkányűzésről szól és annak kifigurázásáról. Mindenki kapott egy szerepet, én Hale doctort játszottam, akinek hivatása a boszorkányság kiűzése az emberekből. 
Utána rajz óra következett, amit már nagyon-nagyon vártam, mert itt van a fiú aki tetszik. Megkérte, hogy üljek mellé. Elég ideges voltam szinte végig, de beszélgettünk, nevetgéltünk és szerintem jó úton haladok afelé, hogy barátok is legyünk (vagy többek mint barátok). 
A többi órán nem volt semmi érdekes, elég lassan és unalmas telt némelyik. 
A kosár egyre nehezebb, de egyre jobban megy! Futással kezdtünk (szokásos 1,5 mile) és ma 20 másodperccel jobbat futottam, mint legutóbb. Majd erősítettünk, és a végén kosaraztunk. Már kezdek ráérezni a technikára, és érzem hogy jobban megy mint pár hete! 
A végén levezetésnek 25-öt kellett kosárra dobni és amikor befejeztem az edző odajött hozzám és azt mondta: "Figyeltelek Linci, határozottan fejlődsz és látom benned a potenciát!" Ez a mondat megkoronázta a napomat és hatalmas mosollyal jöttem ki a tornateremből.

Puszi, Lina

Sajnos meghazudtoltam magamat, mert a napi posztolás nehezen fog menni. Egyszerűen nincsen időm, se energiám minden nap írni nektek, de nagyon igyekszem és nagyon örülök, hogy ennyien érdeklődtök a blog iránt. Sokat jelent!
Szombaton családi napot tartottunk, elmentünk megint a Casa Brava nevű mexikói étterembe. Annyira de annyira jó ez a hely! Az italok ingyen vannak, előételnek pedig hoznak két nagy tál nachost és szószokat hozzá, a kiszolgálok pedig nagyon érdeklődőek és viccesek. Én csirkés quasadillat rendeltem, mexikói rízzsel, salátával, avokádóval és tejföllel. Nagyon finom volt! Az ízvilága teljesen az otthoni Gringos Amigosra emlékeztet. Desszertnek pedig "fried ice-cream"-et rendeltem, Judy azt mondta mindenképpen ki kell próbálnom. Lényegében egy hatalmas cukros fahéjas tölcsérben vanília fagyi, rajta tejszínhabbal és cukorkákkal. De meg kell hagyni, passzoltak az ízek. Utána elmentünk mozizni, a Light Between Oceans című filmet néztük meg. Az 1900as évek elején játszódó két szerelmes fiatal, nehéz életét meséli el. Nem túl gyors film, és kell szerintem hozzá egy minimális érettség, de gyönyörű film! A főszereplő nő szerintem teljesen Emilia Clark és Emily Blunt keveréke, a főszereplő férfi pedig nagyon sármos (amint levágja a bajuszát). A mozi uán haza jöttünk és vacsit készítettünk Judyval. Ők megint csak mexikóit ettek, én nem igazán kívántam, úgyhogy gyümölcsöt ettem joghurtal. 

Vasárnap nem volt túl tevékeny napunk. Elmentünk bevásárolni a Walmartba reggeli után és haza jöttünk. Aludtunk tévéztünk és körmöt lakkoztunk (Judyról tudni kell, hogy hatalmas parfüm és körömlakk készlettel rendelkezik). Körülbelül ennyiből állt a napunk.

Hétfőn nem volt suli mert parent-teacher konferencia volt a suliban. Így hát elmentünk Laurennel, Katievel és Hollyval Jonesboroba vásárolni. Egész korán jött értem Lauren, már 9-kor itt volt. Elmentünk kávézni, majd találkoztunk a plázában a többiekkel. Laurennek kellett Homecoming ruhát találnunk, mert nem annyira szeret vásárolni. Boltról-boltra jártunk, mire megtaláltuk A ruhát. Egy halvány kék, deréknál behúzott ruhánál tettük le a voksunkat, egy fekete magassarkúval párosítva. Nagyon csini lesz! A Homecoming napján pedig átmegyünk és kisminkeljük.
Utána elmentünk még pár boltba, ahol vettem egy cipőt, sminkeket, ruhákat. Igen, mindre szükségem volt! 50% leértékelés volt, bűn volt bármit is otthagyni.
Utána elmentünk ebédelni a Cheddar's-ba. Rendeltünk négyen egy hagyma karika tálat, ami hatalmas volt. Majd én rendeltem egy hamburgert. Annyira finom volt úristen. De a végén felállni alig bírtam, annyira tele ettem magamat. De megérte!
Utána Lauren haza hozott, olyan 3 körülre értem haza. Majd Family Guyt néztünk Daviddel és kosaraztunk kicsit a kocsi felhajtón.
Holnap pedig suli, és fura érzés, de nagyon várom! Főleg a rajz órát.

Tegnap késő este értem haza, ugyanis elmentünk Laurennel, Coraval, Lindsayvel, Kelseyvel és Julieval életem első amerikai focimeccsére. 
A suliból a 15:15 helyett 16:15-kor jöttem ki. Nem dühített volna annyira a dolog, ha játszottam is volna, de nem tudtam a lábam miatt. Úgyhogy csak az erősítés részét csináltam, aminek vége volt 14:50-kor. Viszont az edző szerint egy csapat vagyunk és együtt végzünk az edzésen, amiben van igazsag, úgyhogy maradtam. Végül fél 5-re estem haza, gyorsan lefürödtem, átöltöztem és már jött is értem Lauren. Egy hatalmas Jeep-je van (vagyis nem neki, hanem az apukajanak, de ez már csak részletkérdés), úgyhogy kényelmesen elfért mindenki. A meccs előtt még elmentünk vacsizni a Sonicba. Nagyon jó ez az "étterem". Minden van amit eltudtok képzelni és bármit kombinálhatsz bármivel. Én sajtburgert ettem sültkrumplival és epres limonádéval. A többiek csirkeszárnyakat, corndogot, shaket, hotdogot....és még sorolhatnám. 
Utána elindultunk a meccsre, ami 2 várossal odébb volt, úgyhogy utaztunk kb háromnegyed órát. Közben végig nevetgéltünk, üvöltött a zene és együtt énekeltünk, ami nagyon feldobta a hangulatot. Közben le volt húzva az ablak, a szél dobálta a hajunkat, a nap éppen lenyugodni készült és gyönyörű halvány rózsaszínre festette az eget. Tökéletes volt! Becsuktam a szememet és élveztem. Élveztem a pillanatot, a meleg szellőt az arcomon, a zenét, ahogy az egész testemet végigjárta. 
7-re odaértünk a meccsre, megvettünk a 2 dollláros belépőt és leültünk a nézőtérre. A pom pom lányok szurkoltak, a touchdownoknál tüzijáték csattant, a szünetekben pedig dobolás és tormbitálás. Nagyon jó hangulat volt az egész meccs alatt, és nyertünk 21-14-re! A meccs után odamentünk a focistákhoz és gratuláltunk nekik, és még egy kicsit nevetgéltünk is velük. Én konkrétan senkit nem ismertem közülük, de most már nagyjából tudom ki-kicsoda. 

Végül 10 körülre értem haza, lezuhiztam és mentem aludni. Nagyon kimerített ez a hét.. de most hosszú hétvége következik, mert hétfőn konferencia van jeee! 

Ma a suli szokásosan telt, nem történt semmi különös, vagy új dolog. A biosz testet megírtam. Lett 5 hibám, szóval csak éppen hogy súroltam az A-t (A=5). Dühített a dolog, mert tudom, hogy ment volna jobban is. Kelseyvel voltam szinte egész nap, nagyon megtaláltam vele a közös hangot, már bulizni is elhívott! Pénteken pedig Laurennel találkozom.

Sajnos többet nem tudok a mai napról mesélni, ezért gondoltam megragadom az alkalmat és kicsit a kiutazásom előtti időkről beszélek. Sokan kérdeztétek, hogy miért vágtam ebbe bele, nem hiányzik e a családom, és hogy tulajdonképpen mit is várok ettől az évtől.
Ha valaki, akkor én azon emberek csoportját gazdagítom, akik sose akarnak kitűnni a tömegből. A véleményemet sokszor megtartom magamnak, nem vágok bele új és ismeretlen dolgokba, mindig kerülöm a konfliktust, és szeretek egyedül lenni a gondolataimmal. Ezek a tulajdonságok viszont nem visznek előre az életben, sőt hátráltatnak benne. A félelem, a csalódás, az, hogy mások mit fognak gondolni mindig is vészmadárként ugrik elém, amikor döntést kell hoznom az életben. 
Valamikor télen merült fel az, hogy kint töltök egy évet Amerikában. Az elején nagyon lelkes voltam, mert mindenképpen iskolát akartam váltani, és ez a lehetőség pont kapóra jött. Aztán ahogy teltek a hetek és a hónapok, kezdett bennem realizálódni, hogy miről is van szó. Egy év. Több ezer kilóméter távolság. Honvágy. Félelem.
Csak ezek lebegtek a szemeim előtt, ezért úgy döntöttem, mégsem vágok bele ebbe. Jó az itthoni életem, meg van a napi rutinom. A komfortzónám itt van, itt Budapesten. Amikor elmondtam Anyának és Apának, hogy itthon maradok és szimplán csak iskolát szeretnék váltani, nem fogadták úgy ahogyan én azt reméltem. Szerintük megbánom ha itthon maradok és egy hatalmas élménnyel szegényebb leszek. Sokat beszélgettünk, szinte órákat erről. Ők is elmondták a véleményüket, és én is. Végül elgondolkoztam...
Nem tudom mi szeretnék lenni ha felnövök, nem tudok jól angolul, és nem vagyok megelégedve a személyíségemmel. Akkor mire várok? Csodára, hogy egyszer csak minden megváltozik? Nem. Az életben nem így működik. A siker nem a szerencsével jön. A sikerért harcolni kell, az álmainkért pedig kűzdeni kell. 
Úgyhogy beláttam, hogy megbánnám ha nem mennék ki. Ha nem vállalnék rizikót. Így hát belevágtam. Elhatároztam!
Mikor elköszöntem Anyuéktól, párszor elgondolkoztam rajta, hogy miért is csinálom ezt. Hát magamért, csak is magamért és a jövőmért. Mert kockáztatni ijesztő és félelmetes. De tudjátok mi ijesztőbb? A megbánás. Megbánni azt, hogy nem vállaltam a kockázatot. És ez a mindennapi életre is vonatkozik. Apró dolgok, mint hogy nem mondtam, hogy szeretlek, nem kívántam szép álmokat, nem mentem el a barátaimmal, mert otthon ülni kényelmesebb. Ezek mind-mind olyan dolgok, amiket 10 vagy 20 év múlva megbán az ember. 
Az élet másról sem szól, mint kihívásokról. Mindig felül kell múlni önmagunkat, és harcolni azért, amit szeretnénk. Mert ha nem, mindig csak olyan emberek alatt leszünk a ranglétrán, akik mertek kockáztatni!

Így hát amikor haza érek, ami egészen pontosan 260 nap, remélem tudni fogom ki vagyok és mit szeretnék az életben. Ezt várom ettől az évtől

Puszi, Lina

A mai nap nem éppen ment zökkenőmentesen. Az első 5 órám órám szuper volt, jól teljesítettem az órákon! A rajz a kedvencem. Imádom a tanárt, az osztályt, a termet és azt is, hogy itt egy órára kikapcsolhat az agyam és csak arra koncentrálhatok, hogy egy grafit ceruzával és egy fehér papírral elmondhassak olyan dolgokat, amit szavakkal nem tudok. Szeretem ezt csinalni! 
A biológia is érdekes volt, továbbhaladtunk az ember, az állatok és a világ felépítésével. Ahogy a többi órán, itt sincsen füzetünk, a tanár kivetíti az anyagot, ugyanaz megjelenik nekünk is a számítógépen és nekünk csak pár hiányzó szót kell beírnunk. 
Az ebédre 45 percünk van. Szeretem ezt a háromnegyed órát, mert ilyenkor tudok találkozni mindenkivel, nevetgélünk, beszélgetünk és kicsit kikapcsolunk. Most, hogy már kicsit kezd lehűlni a levegő (ezalatt értem azt, hogy a 40 fok helyett csak 30 van) ki tudunk ülni az udvarra, ott is van egy "kinti ebédlő". Itt nagyjából ugyanaz van mint a filmekben. Minden asztalnak meg van a jelzője; a menő sportolók, a béna sportolók, pom-pom lányok, lúzerek, okosok, buták, vegák....stb. Hogy őszinte legyek nem tudom pontosan én melyik asztalnál ülök, de ha tippelnem kéne akkor a sportolókhoz sorolnám magamat, mert általában a kosarasokkal ebédelek.
Utána jön az edzés, ami minden nap egyre nehezebb (annak ellenére, hogy azt hittem egyre könnyebb lesz). Ma 1 miles futottunk, ami kicsit több mint 2 km. Elhatároztam magamat, hogy lefutom a múltkori időmet, ami 8 perc 37 másodperc volt. Az első kör egész simán ment, mondhatni jól! Ma minden sportoló kint volt, a focisok, a táncosok, és a gyúrók. Miközben futottunk mindenki szurkolt, ami adott egy kis löktetet. Azonban az új kosár cipő amit kaptam borzasztóan feltörte a lábamat. Nem tudtam a végére lábon maradni, be kellett cipelniük a többieknek a gymbe (kicsit sem volt kellemetlen..). Viszont még ígyis jobbat futottam, mint a múltkor, most 7 perc 58 másodperc lett. Az edző segített levenni a cipőt, hogy megnézzük a sebet. Lefotóztam volna nektek, de inkább nem veszem el az étvágyatokat. A zoknim tocsogott a vérben és a gennyben. Hihetetlenül fájt! Hoztak elsősegély dobozt, előtte pedig lemostuk egy kicsit vízzel. Miután kicsit kitisztítottuk, jobban láttuk mivel van dolgunk. Annyira nem volt vészes, mint amire az elején számítottunk, a gond az, hogy mindkét lábamon van. Bekötöttük és azóta pihentetem és kenegetem. Állítolag pár nap és rendbe jön! Így viszont nem tudtam játszani az edzés hátralévő részén, csak a kigurult labdát passzoltam vissza. 3-as csoportokba rakott minket az edző (1 kosárra dobott, 1 passzolta a labdát, 1 ment a labda után). Pontosan nem tudom min, de valamin hihetetlenül összeveszett a két lány (Kelsey, Clarissa) akikkel beosztottak, én pedig kettéjük közé szorultam. Nekem kellett passzolni a labdát és mindketten üvöltöttek, hogy "nehogy neki passzold, add nekem". Végül Kelseynek passzoltam, fogalmam sincs miért, mire Clarissa még jobban kiakadt és elkezdett sírni. Késöbb kiderült, hogy a vitájuk mélyebbről fakad, és ez már csak hab volt a tortán. Szerencsére rám egyikük sem haragszik, és kettőjük között is rendeződtek a dolgok valamennyire.
Végül 15:40-kor jöttem ki a suliból, a 15:15 helyett. Szegény Judy többször is írt, hogy merre vagyok, mert már aggódik. Nagyon féltem, hogy haragszik rám, de szerencsére nem volt mérges, csak féletett. 
Mikor haza értünk megint meglepetéssel várt; hordozható műanyag kávés üveg és egy 3 az egyben lunchbox. Utána pedig csinált nekem egy epres-banános shaket, csokiöntettel. Annyira szeretem!
Teljesen kimerült vagyok már, pedig csak kedd van. Holnap pedig egy újabb nap, és egy Testet is fogok írni.
Szorítsatok!
Puszi, Lina

Ma meg tegnap sokat fotóztam, mert Judy elvitt a tóparthoz és a parkba, amik gyönyörűek voltak! Szépen sütött a nap, lágy szellő fújt, úgyhogy arra gondoltam, hogy most a képek beszélnek helyettem. 

Sok-sok puszi, Lina

Ma reggel megint finom illatokra ébredtem. Fahéj és kávé illat keveredett a szobám köré. Chris reggelire fahéjas eper karikás french toastal várt és egy bögre meleg kávéval. Az idő kellemesen meleg volt, sütött a nap egy kis lágy szellő kíséretében. Kezdődhetne jobban egy reggel?
Reggeli után felkerekedtünk és elmentünk pár várossal odébb piknikezni és strandolni. Ez egy viszonylag eldugott kis strand, de nagyon szép volt! A tó körül erdő, sütögető helyek és apró házak álltak. Itt fürödtünk egyet a tóban, majd megebédeltünk és egy kicsit napoztunk utána. 
Azután haza jöttünk átöltözni a vizes fürdőruhából, majd elmentünk Jonesboroba egy természet védelmi helyre. Nagyon szép volt! Rengeteg programmal (Aligátor, bagoly etetés, és kézműveskedés) és érdekességekkel vártak bennünket. A bemutatók után elmentünk a kilátóhoz, majd vissza, ami 10 miles volt összesen. Úgyhogy jól elfáradtunk a végére. Közben nevetgéltünk, fotóztunk és beszélgettünk. 
Utána mindenki farkas éhes volt már, ezért elvittek minket Judyék a város legjobb mexikói éttermébe (Apa imádtad volna!!!). Nem véletlenül mondják a legjobbnak. Egyrészt hatalmas volt a hely, tele ötletes dekorációval másrészt pedig isteni volt az étel! Előételnek (ingyen) kihoztak nachost, sajtszósszal és paradicsomszósszal. Mennyei volt! Teljesen más ize volt mind a nachosnak mind a szószoknak. Mindhárman steaket rendeltünk mexikói módra. Először kihozták a köretet. Amire én azt hittem a főétel és elgondolkoztam, hogy vajon hol lehet ebben a steak? Utána rá 5 perccel kihozták a steaket is. Hát én életemben nem láttam még ennyi mexikói ételt egy helyen. Majd szétdurrantam a végére, de megérte! Az étel, a hely, a felszolgálók, a család, mind mind mind tökéletes volt!
Nagyon jól éreztem a mai napon magamat és holnap is sűrű nap vár ránk.

Ma elég sűrű és hosszú napom volt, de mind jó értelemben! A suli ma nagyon jó volt, több okból is. Egyrészt az angol teszt, amitől annyira féltem max pontos lett, a legjobb az osztályban. Utána mindenkit a színházterembe hívtak, mert kijelölték a Homecoming királyt és királynőt, mindegyik évfolyamból 2-2 embert. Közben doboltak a dobosok, trombitáltak a trombitások és énekeltek az énekesek, ezzel egy nagyon jó és vidám hangulatot teremtve. Sajnos a telefonom nem volt nálam ezért nem tudtam lefotózni, amit nagyon sajnalok, mert nagyon jó látvány volt! 
Ez egy hatalmas terem, nagyjaból olyan mint egy mozi terem. Sok -sok szék fut végig egészen a színpadig ami nagyjábol 6-8 méter hosszú lehet. Piros függyönyök mint két oldalt és egy nagy vászon a terem végében. 
Miután felvonultak a jelöltek, nagy tapsvihar követte őket, újabb dobolás és zenélés.
Aztán rajz óra következett és biológia. Talán ez a két kedvenc órám! Mind a tanárok, mind a diákok és mind a tananyag szempontjából. Érdekes és új dolgokat tanulunk és mindkét óra elég interaktív. Ma például bioszon mikroszkóp alatt vizsgáltunk; emberi vért, emberi szövetet, és növényi mintákat. Rettentő érdekes volt! A terem hatalmas, az elején van a kivetítő és a vászon amire vetít a tanár majd úgy 5-6 pad, amit 4 ember tud körbe ülni, és a terem másik felében pedig mikroszkópok, plakátok, csontvázak, állatok...stb. 
Az edzés ma is szokásosan nehéz volt, de a lányokat nagyon kezdem megszeretni itt! A legtöbb lánynak ugyanolyan a humora, mint nekem, ami szerintem nagy előny egy barátságban. Miután vége lett az edzésnek mindenki hazament, majd 5-kor felvett Lexie és elmentünk 6-an a Larry's Pizza nevű pizzériába. 20 féle pizza volt a menün, de kérhettél olyat is, hogy te állítod össze milyet szeretnél. Itt a határ a csillagos ég, konkrétan bármit kérhettél rá.
Utána Judy felvett és megint csak enni mentünk. Jött az egész család és a Taco Bell-be mentünk, ami egy mexikói étterem. Finom volt itt is minden, és jó nagy adagot adtak, ahhoz képest hogy small méretet kértem. 
Majd haza jöttünk, és videójátékozni kezdtünk Chrissel és a fiúkkal. GTA 5-öt játszottunk, nagyon jó volt! Szeretek velük játszani, mert mindig hagynak győzni. 
Aztán Judyval 19:45-re mentünk mozizni, hogy legyen egy kis csajos esténk. A Suicide Squadot néztünk meg (végre!!). A film nagyon tetszett, bár története nem sok volt. Inkább a karakterek voltak magával ragadóak. 
Egyébként ma megint tettek egy kedves gesztust. Mondtam nekik valamelyik nap, hogy nagyon sokat szoktam rágózni, főleg ha ideges vagyok. És ma amikor haza értem a suliból az ágyamon egy nagy rágós doboz várt. 20 db doboz rágó van benne, mindegyik dobozban 10 db rágó, tehát 200 db rágó. Elég lesz egy ideig szerintem.
Úgy szeretem őket! Mindennap meg tudnak valamivel lepni.

Most már haza értünk, én már az ágyban. Jól lefárasztott ez a nap. Holnap meg végre hétvége! Elmegyünk pár várossal odébb piknikezni, már azt is nagyon várom. 

Bocsánat, hogy tegnap nem írtam bejegyzést, de egyrészt semmi különleges nem történt a suliban, másrészről pedig hulla fáradt voltam. Heti 15 óra edzésem van, ami teljesen leszívja az energiámat. 
Ma jóba lettem még pár emberrel és másokkal ültem ebédnél is. Még mindig nem érzem azt, hogy meglenne az a fix társaság ahova tartozom, de mar haladok afelé! A suliban nem történt nagyon semmi, haladunk az anyaggal, holnap pedig angol és biosz dolgozat lesz, amire már fel is készültem. A biosz nem nehéz, de az angol annál inkább. Most megint egy irodalmi szöveget vettünk és nagyon sok az ismeretlen szó, úgyhogy kénytelen voltam egy órát azzal tölteni, hogy kiszótároztam mindent amit nem értettem. Kedden írtunk egy biosz dogát, ami hibátlan lett! Nagyon megdícsért a tanár, sőt még azt is mondta, hogy rólam vegyenek a példát a többiek! Olyan zavarba jöttem, nem is tudtam hova nézzek. 
Egy fiú elhívott holnap, hogy suli után menjünk el kajálni, de sajnos nem érek rá, mert már a kosaras lányokkal megyünk mozizni és enni. De amugy sem rá vártam, hogy elhívjon, hanem a másik fiúra, de ő nem hívott el.. (még)!
Judy és Chris megint egy kedves gesztust tettek felém, észrevették, hogy annyira nem vagyok oda a gyorskajákért és a zacskós levesekért, úgyhogy ma reggelire fagyasztott gyümölccsel és joghurttal vártak, vacsorára pedig zöldséggel hússal és egy kis tésztával. Nagyon kezdenek a szívembe férkőzni, mert érzem, hogy odafigyelnek rám és hogy jót akarnak nekem. Ráadásul közeleg a születésnapom és már ki is talalták mi lesz a program: Elmegyünk Memphis-be az állatkertbe, mert mondtam nekik hogy imádom az elefántokat és azt mondták ott van egy nagy elefánt park (megint csak milyen cukik!!) aztán délután pedig grillezés, tortázás és ünneplés lesz. Meghívtak már csomó mindenkit, és mondták hogy én is hívjak akit csak akarok. 

Most már lassan fekszem le, holnap sűrű nap lesz, akkor ígérem többet fogok írni! 

Puszi, Lina

6:45-kor keltett az ébresztőm. Szerintem már átálltam erre az időzónára, mert elég nyögvenyelősen keltem ki az ágyból. Szokásosan megmostam a fogamat, és az arcomat, majd felöltöztem és ittam egy meleg kávét. Judy eldobott 7:40-re a suliba. Van egy belső udvar ott szoktunk gyülekezni, mert csak 7:45-kor lehet bemenni a termekbe és 7:55-kor kezdődik az első óra. Most már magabiztosabban mentem be az osztályba, ahol jóba lettem egy barzil cserediákkal. A neve Christina.
Utána angol következett, amit ma nagyon élveztem. Már itt is van kivel beszélgetnem és nevetgélnem szünetben, és ma az óra is gördülékenyebben ment. Nem verset elemeztünk, hanem nyelvtanoztunk. 
A gazdaságtan megint elmaradt, mert minden Junior (11.esek) diákot a színházterembe hívtak, ahol egy prezentációt tartottak egy "Class Ring" nevezetű ékszerről. Ez egy olyan gyűrű, amit minden diáknak -úgymond illik- megvenni. Rengeteg választék van, ezüst, arany, fehérarany, bronz, kicsi, nagy, közepes, köves, nem köves....stb (bár egyik sem igazán az én izlésem). Aztán belevésik az iskola jelképét, ami nem más mint egy kos. Ezt azért csinálják, hogy visszatudjunk emlékezni arra milyen is volt ez a 4 év. Belevésethetsz szinte akármit; a nevedet, egy szimbólumot, akármilyen olya dolgot, ami neked ezt a 4 évet jelképezi.
Majd rajz következett, ami csakugyan szuperul telt. A tanár kirakta a rajzomat a falra, annyira tetszett neki! Megpróbálom holnap lefotózni nektek.
Utána volt még biosz, ott nem történt semmi különös mentünk tovább az anyaggal. Itt úgy van, hogy nincsen röpdoga, vagy feleltetés, hanem minden pénteken van egy számonkérés, amire nem jegyet kapsz ,hanem "creditet", amit majd beleszámítanak a nagy Testbe. 
Matekon megint az én dogám lett a legjobb, úgyhogy nagyon jó kedvem lett tőle.
Majd jött a 3 órás edzés..a végére úsztam az izzadságomban. 5 kilómétert futtotunk, erősítettünk, majd kosaraztunk. A lányokkal egyre közelebb kerülünk, már viccelődtünk is együtt csomót és szekrényt is kaptam végre. Mivel többnyire ők már 8-10 éve kosaraznak, ezért eléggé le vagyok maradva, de az edző nagyon segítőkész és mindig odajön mutatni a technikákat. Ma pedig külön elmentünk és egy kicsit kosaraztunk ketten is, közben pedig tanított pár új dolgot is. Nagyon szeretem, ő egy igazan jó ember! 

Itt igazából minden ember egytől-egyig nagyon máshogy áll hozzá a dolgokhoz. Mosolyognak, kérdeznek, barátkoznak. Nem nevetik ki soha a másikat, inkább segítik őket. Ezt nagyon szeretem itt, mert otthon az emberek többsége pesszimista, stresszes és sosem mosolyognak. Eddig én is ilyen voltam, valószínüleg még vagyok is, de remélem mire haza megyek átveszem az itteniektől ezeket a jó szokásokat. Mert a nap végén nem fogunk emlékezni arra, hogy mit mondtak nekünk mások, vagy mit tettek ellenünk, adott esetben értünk. Csak az fog megmaradni, de az viszont nagyon, hogy hogyan éreztük magunkat melletük. Kínosan? Szomorúan? Elnyomottan? Itt nem. Itt önmagad lehetsz, mindenhogy elfogadnak!

Most már itthon vagyok, Judyval főzzük lassan a vacsit, bár még nem tudom pontosan mi lesz, aztán még elugrunk venni holnapra pár cuccot nekem.

Ma nem volt suli, mivel Labor day volt. Egy egész Amerikában elismert ünnepnap és mindig Szeptember első hétfőjére teszik. Ezt kihasználva, egész nap programoztunk Judyval és a gyerekekkel. 
Reggel finom illatok csapták meg az orromat a szobámban. Kikószálódtam az ágyamból és megnéztem honnan jöhet ez a mesés illat. A konyhába vonszolt magával a csokihoz hasonlító aroma, nem hiába! Csokis palacsintával és rajta sziruppal várt Judy, engem és a gyerekeket. Nagyon otthonosan mozog a konyhában, és nagyon finomakat tud főzni! 
Miután mindenki degeszre ette magát, felkerekedtünk és elmentünk mini golfozni. Vicces volt, mert a 4 gyereknek lövése sem volt, hogy mit kell csinálni. Az ütőt fordítva fogták, a pálya közepéröl indultak, és csomoszór annyira erősen lökték meg az űtővel a labdát, hogy az kirepült a pályáról. Utána elmentünk egy Frozen Yoghurt nevű fagyizóba. Nagyjából ugyanolyat kell elképzelni, mint a Yono Yogo, csak sokkal több választékkal és nagyobb adaggal. Ott elüldögéltünk egy órát, közben csomót beszélgettünk Judyval. Kezdjük sokkal jobban megismerni egymást és jobban megnyílni egymás előtt. Mesélt arról, hogy mennyire nehéz és borzalmas gyerekkora volt, a tetoválásáinak jelentéséről és hogy miket szeretett volna/szeretne elérni az életében.
Utána hazajöttünk és kicsit lustálkodtunk. Kiderült, hogy imádja a The Vampire Diaries-t. Itt leesett az állam, mivel nekem az egyik kedvenc sorozatom! A 7. évad végét néztük meg, két adag popcorn társaságában. 
Majd elmentünk mozizni, Judy, David, Krispen, Katie, Aidrik, és Heather. A gyerekek a Kiskedvencek titkos életét akarták megnézni, úgyhogy végül azt néztük. Aranyos kis mese volt! Katie meg elaludt a kezemben a film alatt.
Mikor haza értünk, Judy csinált vacsorát; csirkés-sajtos-chilis spagettit, fokhagymás kenyérrel (olyan fura itt a tésztához mindig esznek kenyeret is). Nagyon fincsire sikerült, ráadásul akkor találta ki a receptet.
Utána nekiálltam tanulni holnapra, mert utalt rá a tanár, hogy dolgozat lesz. Remélem jól fog menni!

Már egyre kevésbé van honvágyam. Ahogy kezdek hozzászokni a szobámhoz, a házhoz, a környékhez és az emberekhez. Ahogy egyre jobban megismerem a családtagokat, úgy egyre könnyebb nem Magyarországra gondolni. És tényleg csak 10 hónapig tart ez a program és mire a végére érek szerintem el sem akarok már jönni, pedig (állitólag) egy pillanat alatt elrepül. Még könnyebb lesz majd, ha lesz egy fix társaság akikkel vagyok, mert egyenlőre csak sodródom mindenki között. De nem is várom el persze, hogy örök barátságra találjak két nap alatt!

Ma már 7-kor keltem. Minden nap egy félórával többet alszom jeee! Mikor felkeltem szokásosan megmostam a fogamat és arcot mostam, utána pedig Judyval és a gyerekekkel reggeliztünk. Fahéjas müzlit ettem tejjel, aztán repetáztam is belőle. Kezdem megszokni az itteni ételeket. Az elején nem bírtam megenni őket. Annyira más az ízviláguk mint otthon... Itt mindent mikróban készítenek el (még a tojásrántottát is). 
Miután mindenki jól lakott, hazavittük Judy testvérét, aki 2 órára lakik, szóval oda-vissza 4 órát utaztunk. Utána haza jöttünk picit lustálkodtunk majd elmentünk egy várossal odébb shoppingolni. Hatalmas volt az a pláza, 4 emeletes volt, tele üzletekkel, éttermekkel, mozival, edzőteremmel....stb. Nem vettem túl sok mindent, ahova beakartam menni az az üzlet sajnos felújítás alatt van. Szemezgetek még egy Vans cipővel de még nem vettem meg.
Elintéztük végre a telefonomat is, szóval végre van amerikai számom. Egész jó áron van és kapok minden hónappban 3GB 3G-t. 
Utána bementünk a Burger Kingbe, mert a gyerekek éhesek voltak, majd utána szomjasak lettek úgyhogy megálltunk egy Shake Barban. Megszámolhatatlan Shakejeik voltak megszámolhatatlan választékkal. Én végül egy csokis Oreosat ittam, rajta Mogyoróvajas kekszel és tejszínhabbal (((diétás, tudom))). Közepes méretet választottam, de akkora volt, hogy nem birtam meginni. Szerencsére Krispen (őt szeretem a legjobban) besegített. Itt egyébként a közepes akkora, mint otthon egy XL-es.
Utána még elmentünk bevásárolni a vacsihoz, Mexikóit főz Judy nyammmmm.
Most más itthon vagyunk főzzük a vacsit, tvzünk, lustálkodunk. Chris nem rég ért haza és el sem fogjátok hinni milyen kedves gesztust tett! Mivel én nagyon szeretem a kávét, de ők nem isznak, ezért vett nekem egy kávégép szerűt, hogy tudjak mindig inni. Nagyon meghatódtam! Milyen jófejek már?

Puszi, Lina

Ma volt a fogadótesómnak, Katienek a születésnapja. Reggel elmentünk a fogadóanyukámmal a tortáért és bevásároltunk a bulira még egy-két cuccot. (Ami megint egy érdekesség, a Walmart nevezetű élelmiszerboltban a pékáru részlegen van cukrászda is) Utána hazajöttünk elkezdtük feldísziteni a házat. Nem aprózták el, minden féle dísz volt. Voltak képek Katieről, lufik, és Mini Mouse-os díszek a falra tűzve. Eljött az egész rokonság és barátok. Mindenki nagyon kedves volt, úgy üdvözöltek mintha már ezer éve ismernénk egymást, ami nagyon jól esett.
A fogadó apukám csinált steaket meg minden féle számomra új ételt. Csináltunk házi fagylaltot is, ami nagyon fincsi lett! Utána jött az ajándékozás és a torta. Szerintem én életem során nem kaptam annyi ajándékot mint Katie most. Az egész nappali tele volt velük. Kapott rengeteg plüssöt, pink autót amibe beleülhet és vezetheti, könyveket, ruhákat, kirakót...és még sorolhatnám. 

Ma volt a második nap a suliban. Az első ugyanúgy US History volt. Ez az óra meg az English 3 a legnehezebb. Sok a szakszó és angolon egy 15.századi verset vettünk. Semmit nem értettem belőle. De szerencsére a mellettem ülő fiú nem mutat túl sok érdeklődést a suli felé úgyhogy vele beszélgettem addig. Meséltem kicsit magamról, hogy honnan jöttem (nem tudta hol van Magyarország), miket szeretek stb.
Aztán jött volna a gazdaságtan, ami ma elmaradt, mert mindenkit a tornaterembe hívtak. Mindenki ott volt egytől egyik, itt jöttem rá milyen sokan is vagyunk. Nagyon nagyon jó hangulatot csináltak a zenészek, mai számokat játszottak el dobon és trombitán. Majd jöttek a pompom lányok, a focisták. Előadták a szurkoló dalaikat, mert ma este lesz a foci meccs, amire már nagyon régóta készülnek. 
Utána rajz volt, és odajött hozzám a tegnapi fiú kosárról. Végig vele beszélgettem, nagyon jóba lettünk! Hihetetlen aranyos. Majd biosz óra volt, amibe végre én is betudtam rendesen kapcsolódni. A sejtekről tanultunk és mivel mi ezt már vettük otthon jól ment nagyon. 
Azután jött a matek óra. Ma csak játszottunk és quizeket csináltunk, nem volt semmi különös.
Utána jött végre a workout és a kosár. Erre vártam egész nap!! Hivatalosan is bevettek a kosár csapatba jeeeee!
Ez a workout valami hihetetlen kemény. Keményebb mint otthon, amikor a Momba jártam edzésre. Van edzőterem is mindennel alaposan felszerelve. A végén minden porcikám remegett a fáradságtól, de megérte mert ma még jobban összebarátkoztunk a lányokkal. Bejelöltük egymást minden lehetséges helyes (Facebook, Instagram, Snapchat) és azóta is beszélünk. Már le is beszéltünk programot a hosszúhétvégére (ja igen nincs hétfőn suli mert Labor Day van)

Úgyhogy remélem mindennap egyre jobb és jobb lesz! Már csak az angol tudásomnak kell hozzáfejlődnie.

Igaz, hogy csak 3 napja vagyok itt de már most felfigyeltem jó pár dologra, ami teljesen más mint itthon. Szerintem érdekesek úgyhogy gondoltam leirom nektek; 

1. Ha elmész bevásárolni nem kell érmét tenni a bevásárlókocsiba és akárhol otthagyhatod a kocsit
2. Nem csak a filmekben van így, itt tényleg mindenki cipőben van a házban
3. Mindenki úgy köszönön, hogy "Hi, how you doing?", "Hi, how is your day going?" vagy "Hi, how are you?". Ennek nincs különösebb mondanivalója és nem is érdekli őket különösebben a válasz. Nem kell rá mást mondanod, csak annyit, hogy "Fine, and you?"
4. Itt inkább a vacsora a főétkezés, ebédre általában csak egy szendvicset kapnak be az emberek, sokszor azt is útközben
5. A suliban felemás zokniban járnak a diákok, és sokszor pizsamában jönnek be
6. A suliban van katonaság, és rendőrök is járkálnak
7. Itt még a kenyér is édes
8. Mindent megkapsz a suliban amire szükséged van. Értem ezalatt: laptop, ceruza/toll, mappa, füzet, edző cipő, edző ruha...stb