5-kor keltem ma magamtól, még hozzá kell szoknom az időeltolódáshoz. Ma volt az első suli nap, és őszintén szólva nagyon féltem tőle. Judy elvitt 7:30-ra és még bementünk az igazgatóhoz az órarendemért, és szerencsére sikerült elcserélni a kémiat. Végül van; amerikai történelem, angol, gazdasagtan, biosz, rajz, "workout", kosár, és matek azon belül pedig algebra. 
Itt az iskola teljesen más mint otthon. Több épületből áll és semmi logika nincs az elrendezésben. Itt a gyerekek mennek a tanárokhoz és minden órának más az időtartama. Az első órám történelem volt, itt még elég feszült voltam, annak ellenére hogy midnenki nagyon kedves volt. A tanár nagyon vicces és laza. Nincsen tankönyvünk és füzetünk minden feladatot a laptopon csinalunk. 
A második órám angol volt, talán ez volt a legnehezebb óra. Shakespeart olvastunk, és elég nehézkesen értettem meg, de itt is nagyon rendes volt a tanár folyton odajött és magyarazázott nekem. 
Bioszon egy nagyon helyes fiú mellé ültettek szóval már jól indult. Teljesen mást tanulnak mint amiket eddig tanultam otthon. Kicsit rossz, hogy késöbb kezdtem a sulit, mint ahogy elkezdődött, mert így belecsöppentem hirtelen az anyag közepébe. Itt is laptopon dolgozunk és videókat nezünk meg quizeket csinálunk. Itt már feloldódtam és bátran beszélgettem a többiekkel.
A rajz óra szuper volt, mindenkinek van egy széke és felszerelései. Ma az volt a feladat, hogy az Eiffel tornyot kellett egy másik, különleges helyzetbe helyezni. Még nem tudtam befejezni, de nagyon megdicsért a tanár. Ettől még jobban feloldódtam. 
Utána jött a matek ahol dolgozatot írtunk. Nekem lett a legjobb az osztályban, annak ellénére, hogy ez volt az első napom, úgyhogy ez adott még egy extra löketet.
A nap fénypontja számomra a workout és a kosár volt. Hihetetlen kedves és érdeklődő volt mindenki. Az edző nagyon nagyon vicces és segitőkész. Átöltöztünk a lányokkal aztán kosárra dobáltunk. Majd odajött az edző és láttam, hogy engem figyel. Aztán mindenki körbe állt engem és mondták hogy dobjak rá, had lássák mit tudok. Természetesen nem ment be.
Utána jött az erősítés és a futás. A tüdőmet is kiköptem, nagyon erős volt, de közben vicces volt. Sokat nevettünk a lányokkal. Majd amikor vége volt az órának, izadtan és hulla fáradtan mentünk átöltözni, odajött hozzám egy fiú. Nagyon cuki volt, kiderült hogy együtt járunk rajza is. Kérdezgetett pár dolgot aztán sajnos mennie kellett, de mondta hogy holnap vár ugyanitt. Úgyhogy a nap végére a fellegekben jártam!

Most már itthon vagyunk, még elintéztünk pár dolgot suli után. Várjuk a pizzát (csokichipes pizza nyamm) aztán szerintem le is fekszem.

Puszi, Lina

Tegnap itteni idő szerint 11-re értünk haza, vagyis hazai idő szerint hajnali 7-re. A szemeim maguktól becsukódtak percenként, úgyhogy amikor haza értünk nem sok mindenre volt erőm, rögtön mentem aludni.

A család:
Judy az anyuka, Chris az apuka, David, Krispen, Aidrik és Katalina a 4 gyerek. Arkansasban laknak egy tipikus amerikai házban. Ha belépünk a bejárati ajtón rögtön a konyhába csöppenünk, hatalmas hűtővel, és egy nagy tágas térrel. Majd jobbra van a nappali. 3 bőr kanapé van körbe rakva és egy akkora Tv amekkorát még életemben nem láttam. Ha tovább megyünk ott van az 5 hálószoba, a fürdő, a mosókonyha és még egy szoba ahol csak ilyen kacatokat tartanak.
Csináltak csak nekem egy külön szobát, a kedvenc színeimmel berendezve. Kaptam tvt, gardróbot, egy fotel félét és még pár szekrényt. A szoba közepén pedig egy ajandék várt. Még mindig nem nyitottam ki sajnos, nem volt rá még időm. 

Tegnap kaptam egy értesítést a facebooktól, hogy bejelölt egy nő. Judy Boyles-nak hívják, mivel a neve sem magyar és egy közös ismerősünk sem volt ráirtam, hogy honnan ismerhetem. Ma reggel láttam, hogy válaszolt. Leírta, hogy nem biztos benne, hogy a megfelelő embernek ír, de részt vesz ezen a cserediák programon és egy velem azonos nevű lányt választott, reméli én vagyok az. Mikor összeegyeztettük hogy ki-kicsoda, kicsit bővebben is mesélt magáról. Arkansasban lakik (az USA egyik déli állama (bár én a keleti partot jelöltem meg)) a férjével és 4 gyerekével. 29 éves az apuka pedig 33, szóval elég fiatalok. Őszintén szólva, mikor eldöntöttem, hogy belevágok ebbe az utazásba nem igazán így képzeltem el, hanem egy idősebb házaspárt, de ők talán még jobbak is! 
Több részletet még nem igazán tudok mondani, mert még nem végeztek el az iskolával minden papírmunkát, de azt mondta max. egy hét és minden el lesz intézve. 
Már nagyon izgulok!

Puszi, Lina