Ma a telefonom zörgésére keltem, 6:30-kor. Rengeteg üzenet és értesítés várt, úgyhogy hatalmas mosollyal az arcomon keltem ki az ágyból. Közben picit elfogott a honvágy érzése és pár percig csak arra bírtam gondolni, hogy mennyire jó lenne most otthon lenni, a saját ágyamból kikelni és mindenkit megölelni. De sajnos ez most lehetetlen, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy ez egy jó nap lesz. Ez a pozitívitás be is jött szerencsére. 
Mikor kiszálltam a kocsiból, a suliba véve az irányt, már le is szólított Zac, hogy boldog szülinapot kívánjon és kaptam egy nagy ölelést is tőle. Utána, mint minden reggel, Christarával találkoztunk és együtt reggeliztünk Ma joghurt, müzli, narancslé és friss málna volt a menü, mintha a konyha is engem ünnepelt volna. Utána indultunk is az első órára. Mikor beléptem a terembe láttam, hogy valami van az asztalomon. Értetlenkedve néztünk össze Christarával, azt hittük valaki a helyemre ült. De amikor közelebb mentünk már láttam, hogy tévedtünk. Lauren elment reggel és vett nekem reggelit (frappucino és fánk), majd egy cuki "boldog szülinapot Linci" üzenetet hagyott. Annyira édes! Nagyon jól esett tőle ez a gesztus. 
A héten Homecoming hét van, úgyhogy az órákon alig tanulunk, általában csak programok, vagy lyukas órák vannak. Angolon még mindig a Salemi boszorkányokat vesszük, és színdarabként játszuk el továbbra is. Ma Elizabethet alakítottam, Proctor feleségét, akit elvitt a bíróság boszorkányság miatt. Utána tesztet írtunk az első felvonásból és szerintem jól sikerült! 
A gazdaságtan elmaradt, helyette a tornaterembe mentünk dísziteni a holnapi táncra. Nagyon jól néz ki a végeredmény, holnap megmutatom nektek! Utána rajz óra jött, ami szokásosan remekül telt. Óra előtt összefutottunk Jonahval és együtt mentünk az órára. A nap folyamán 4-szer felköszönött. Reggel, rajz előtt, rajz után és az ebédlőben is. Nagyon jól esett, hogy ennyien emlékeztek rá, itt már rájöttem, hogy nincs mitől tartanom, ez a nap maga a tökély. De a kosaras lányoknak sikerült megkoronázniük a napot. Mikor beléptem az öltözőbe elkezdték üvöltetni a zenét, énekelni, táncolni és engem körülugrálva boldog szülinapot kívánni. Az edző is bejött a nagy hangoskodásra és ő is felköszöntött, az ajándékom pedig az volt, hogy nem kellett lefutnom a 2 milet, csak nézhettem ahogy a többiek szenvedve lefutják.

Szóval a mai napom nagyon jól telt, egy rossz percet nem tudok felindézni belőle. Már egy hónapja vagyok itt és őszintés szólva nem tűnik többnek pár napnál. Ijesztően gyorsan telnek a napok és a hetek és ugyanilyen gyorsan elfog jönni az a nap, hogy haza megyek. Az angol tudásomon jelentős fejlődést még nem látok, az embereket viszont határozottan jobban megértem, ami viszont félsiker. Állítólag 3 hónap után fogom érezni, hogy jobban tudok, amit már alig várok! Csomószor válaszolnék bővebb és hosszabb mondatokban, de nem tudok még... Viccelődni pedig idegen nyelven nagyon nehéz szerintem. De idő kell ezekhez a dolgokhoz, és türelmesen várom őket. Közben persze teszek is értük, magüktól nem fognak az ölembe pottyani.

Mégegyszer szeretném mindenkinek megköszönni, hogy gondolt rám és felköszöntött! Nagyon hiányzik a családom a barátaim a szobám az ágyam, de közben pedig már kezdem itt is itthon érezni magamat. Fura érzés!