Tegnap késő este értem haza, ugyanis elmentünk Laurennel, Coraval, Lindsayvel, Kelseyvel és Julieval életem első amerikai focimeccsére. 
A suliból a 15:15 helyett 16:15-kor jöttem ki. Nem dühített volna annyira a dolog, ha játszottam is volna, de nem tudtam a lábam miatt. Úgyhogy csak az erősítés részét csináltam, aminek vége volt 14:50-kor. Viszont az edző szerint egy csapat vagyunk és együtt végzünk az edzésen, amiben van igazsag, úgyhogy maradtam. Végül fél 5-re estem haza, gyorsan lefürödtem, átöltöztem és már jött is értem Lauren. Egy hatalmas Jeep-je van (vagyis nem neki, hanem az apukajanak, de ez már csak részletkérdés), úgyhogy kényelmesen elfért mindenki. A meccs előtt még elmentünk vacsizni a Sonicba. Nagyon jó ez az "étterem". Minden van amit eltudtok képzelni és bármit kombinálhatsz bármivel. Én sajtburgert ettem sültkrumplival és epres limonádéval. A többiek csirkeszárnyakat, corndogot, shaket, hotdogot....és még sorolhatnám. 
Utána elindultunk a meccsre, ami 2 várossal odébb volt, úgyhogy utaztunk kb háromnegyed órát. Közben végig nevetgéltünk, üvöltött a zene és együtt énekeltünk, ami nagyon feldobta a hangulatot. Közben le volt húzva az ablak, a szél dobálta a hajunkat, a nap éppen lenyugodni készült és gyönyörű halvány rózsaszínre festette az eget. Tökéletes volt! Becsuktam a szememet és élveztem. Élveztem a pillanatot, a meleg szellőt az arcomon, a zenét, ahogy az egész testemet végigjárta. 
7-re odaértünk a meccsre, megvettünk a 2 dollláros belépőt és leültünk a nézőtérre. A pom pom lányok szurkoltak, a touchdownoknál tüzijáték csattant, a szünetekben pedig dobolás és tormbitálás. Nagyon jó hangulat volt az egész meccs alatt, és nyertünk 21-14-re! A meccs után odamentünk a focistákhoz és gratuláltunk nekik, és még egy kicsit nevetgéltünk is velük. Én konkrétan senkit nem ismertem közülük, de most már nagyjából tudom ki-kicsoda. 

Végül 10 körülre értem haza, lezuhiztam és mentem aludni. Nagyon kimerített ez a hét.. de most hosszú hétvége következik, mert hétfőn konferencia van jeee!