• 
• 
• 
• 

6:30-kor kellett kelnem, ahhoz, hogy 8-ra kiérjünk a reptérre. Felkeltem, fogat mostam, megmostam az arcomat, felöltöztem és körbe néztem utoljára a szobámban. Majd bezártam a bőröndömet, felvettem a hátizsákomat és elindultunk. Egész hamar kiértünk a reptérre, ezért várnunk kellett a becsekkolásra. Miután feladtuk a bőröndöt (((persze túlsúlyom volt))) eljött a búcsú ideje. Borzasztóan nehéz volt. Potyogott mindenkinek a könnye rendesen…Megöleltük jó erősen egymást aztán még egyszer utoljára összekapcsolódott a tekintetünk, aztán felemelték a kezüket, nyitott tenyérrel integettek, és lassan én is felemeltem az enyémet. Közben mindannyian a könnyekkel kűzdöttünk. Jól bevéstem ezt a képet az emlékezetembe (ahogy mosolyogtak, ahogy a hajukra esett a fény, ahogy kitartóan figyeltek), hogy magányos napokon bármikor elővehessem. Mert lesznek majd magányos napok. Meg rossz napok. Meg olyan napok, amikor azt kérdezem magamtól, mi a fenébe másztam bele. Mert ez is a kaland része! “Szeretlek titeket” tátogtam feléjük, bár nem voltam benne biztos hogy látják. És ekkor megragadtam az útlevelemet majd a bejárat felé vettem az irányt és 10 hónapig búcsút intettem Budapestnek.

 

Még soha nem utaztam nem fapados járattal, úgyhogy mind a három gép (Budapest-Franciaország, Franciaország-Atlanta, Atlanta-Memphis) nagy élmény számomra. Kaptam párnát, takarót, szemvédőt, tv-t, zenelejátszót. A stewardessek minden 20 percben odajöttek, hogy ha bármire szükségünk van szóljunk, azonnal jönnek. Kaptam ebédet is; rizottót, almát, savanyúságot, kenyeret és camembert sajtot. Majd desszertnek valamilyen felismerhetetlen süteményt és kávét. Ami utólag hiba volt, mert nem tudtam aludni jó pár órán keresztül. 

Most várok arra a gépre ami Memphisbe visz, és idejön értem a fogadó családom. Egyszerre izgulok és félek is. Közben pedig hulla fáradt vagyok, és még áll előttem egy jó 5 órás út.

 A sulim már 2 hete megy, úgyhogy holnap ha felkelek megyünk is rögtön felvenni az óráimat, aztán csütörtökön már megyek rendesen suliba. 

 

Puszi, Lina