Sziasztok!
Eléggé le vagyok most maradva a blog írással és őszintén szólva kicsit összefolynak a napok, úgyhogy összességében fogok mesélni róluk.

A suli továbbra is jól megy, a tanárok szerintem meg vannak elégedve velem és én is velük.
A héten voltam röpladba meccsen a suliban. Még soha nem voltam, úgyhogy ez is új élmény volt számomra, de nagyon tetszett. A fiú aki tetszik, ő hívott el, úgyhogy eleve nagy kedvvel indultam neki az estének. A suli zenekara végig játszott közben, nagyon ügyesek! Mai dalokat játszanak el dobon és trombitán. Képzelem mekkora tüdő kellhet hozzá... 
A kosár egyre jobban megy, már kezdek ráérezni az apróságokra amik eddig elkerülték a figyelmemet. Sokat futottunk a héten, hétfőn, kedden, és csütörtökön. Annyira nem lenne nehéz szerintem lefutni, ha nem lenne 40 fok és tűző nap. De mindig 30 másodperccel jobbat futok, bár utólag 10 másodperccel rosszabb lett az eredményem. Ez csütörtökön volt, nagyon fáradt és kimerült voltam, ráadásul az ebéd sem esett jól. Péntekre teljesen kimerültem, lázzal és fejfájással keltem. Bementem a suliba, de csak a negyedik óráig bírtam. Judy felvett és haza hozott. Adott valamilyen gyógyszert és lefeküdtem aludni. Egész nap csak aludtam, és nagyon jól esett. Sokkal jobban éreztem magamat utána. Nem gondoltam mikor idejöttem, hogy ennyire fárasztó lesz. De ha belegondolok, idegen nyelven kell beszélnem 0-24 órában, edzésem van heti 15 órában és emellett tanulnom is kell minden napra. A "fárasztó" szó egy elég enyhe kifejezés, ahhoz képest amit éreztem. Sajnos aludni sem alszom jól. Minden éjszaka legalább háromszor felkelek, későn alszom el és korán kelek. Nem tudom miért van ez, az alvókám mindig is jó volt. 

Chris és David a hétvégén campingezni vannak, úgyhogy csak Judy Krispen Aidrik Katalina és én vagyunk. Ma reggel Trumann-ba mentünk a cserediák talalkozóra. A világ minden tájáról jöttek dikákok. Olyan fura volt ennyi más nemzetiségű emberrel találkozni, más szokásokkal, más kultúrával, akik ugyanazon az úton járnak mint én. A legtöbben Brazíliából jöttek, de jöttek Németországból, Belgiumból, és Montenegroból is. Mindenkinek kellett valamilyen ételt készítenie a saját országából, én kakaós csigát csináltam. A fiúk Montenegrobol palacsinát csináltak, ami nagyon érdekes volt számomra. Én világ életemben azt hittem a palacsinta magyar étel. Ezek szerint nem. Ők is palacsintának hívják, ugyanazok az összetevők és ugyanúgy lekvárral, túróval, nutellával eszik. Furcsa.
Utána elmentünk ebédelni a Sonicba. Hamburgert meg egy shaket rendeltem, aztán teli hassal távoztunk. 
5-kor pedig felvett Lauren és elmentünk Jonesboro-ba a focimeccsre. Hatalmas szám volt ez a meccs, kis millióan eljöttek megnézni. Laurennel nagyon jól kijövök, sokat érdeklődik és sokat beszélgetünk. Könnyű megnyílni előtte. A szülinapom jövöhét csütörtökön lesz és csinál nekem egy házibulit. Nem édes? Bonfire party lesz, sok emberrel a suliból, tortával, zenével és kajával. Alig várom!
Kis korom óta a 18. szülinapomról álmodoztam, hogy vajon milyen lesz és, hogy én milyen leszek. Egy nagy bulit képzeltem el, rengeteg emberrel, alkohollal és zenével. De mostanában elgondolkoztam ezen és nem is akarom igazából ezt. Csak egy jó estét szeretnék jó emberekkel. Mindig is felejhetetlenné akartam tenni valamilyen módón és azt hiszem sikerült is. Jó emberek vesznek körül, és szeretek velük lenni.