Sziasztok!
Hú... Azt sem tudom, hogy hol kezdjek bele. Ma jött el a "Graduation". Szerintem már sokan láttátok a filmekben milyen, de magabiztosan állíthatom, hogy átélni még százszor jobb. Egyszerűen minden a helyén volt. Na de kezdjük a nap elején...
Korán felkeltem, hogy legyen még időm beszélni Anyával és Apával, ugyanis ma beszéltünk utoljára, legközelebb már a Los Angelesi reptéren látom őket. Miután beszéltünk elkezdtem készülődni. A hajamat begöndörítettem, kisminkeltem magamat és egy sötétkék alapon színes virágokkal festett ruhát vettem fel. Meg persze a kalapot és a köpenyt. Az idegesség csak úgy dübörgött bennem egész végig, ugyanis kellett egy beszédet adnom, de már gyakoroltam egy ideje, azonban a tenyeremmel ettől függetlenül is izzadt, a szívem pedig hangosan dobogott. Egy óra harmincra kellett felmennie a diákoknak az iskolába, a ceremónia pedig kettőkor kezdődött. Tina benne van az "School Board"-ban (fogalmam sincs, hogy fordítsam le egy szóval, ez egy tagság ahova a városból benne vannak emberek és havonta összegyűlnek és tanácskoznak minden féléről a sulival kapcsolatban) ezért ő adta át a Diplomákat és fent ült a színpadon. 
Mikor felértünk a sulihoz mi, a diákok a folyosón felsorakoztunk a begyakorolt két libasorba és vártunk. Közben idegeskedtünk, nyafogtunk, hogy melegünk van, meg persze viccelődtünk és nevetgéltünk. Majd pont amikor kettőt ütött az óra, a suli banda elkezdett játszani, mi pedig elkezdtünk kettesével befele menni és elfoglalni a székünket, ahol mindenkit egy programtábla és egy névsor a végzős osztályról várt. Utána az igazgató mondott beszédet, majd a Class President (osztály elnök). És utána következtem én... Gondoltam magamban; "Rendben, vegyél egy mély levegőt és nyűgözd le őket!" Megragadtam a mikrofont és már beszéltem is. Csak úgy folytak egymás után a szavak minden a legnagyobb rendben ment. Közben persze ideges voltam, de utána barátok, tanárok, sőt még idegenek is odajöttek és gratuláltak ehhez a remek beszédhez. A rajztanárom, Mrs. Shafer (vele volt a legszorosabb a kapcsolatom) sírva futott oda hozzám, majd megölelt és kérte, hogy hagyjam el az útlevelemet, hogy ne tudjak haza menni. Imádom!
Utána mondott még beszédet az osztály legkitűnőbb és második legkitűnőbb diákja. Majd zene és elkezdték kiosztani a diplomákat. Egy kemény fedelő köny, persze lapok nincsenek benne, hanem kinyitod és ott van benne hogy sikeresen elvégeztek a Gimnáziumot, aláírások, pecsétek stb. 
Majd kimentünk és egy óráig szerintem csak képkeket csináltunk. Ragyogóan szép idő volt! A képek után elmentünk páran fagyizni, majd Tináékkal és Colékkal egy tóparti étterembe enni.
Kicsit tömören fogalmaztam meg nektek, de már este 12 van és hulla fáradt vagyok. De tökéletes napom volt, sokat sírtam és nevettem, de határozottan emlékezetes napként fogok rá emlékezni!