Sziasztok!

Újra Wisconsinből jelentkezem. Ez az öt nap hihetetlen gyorsan elrepült, de egy olyan élménnyel gazdagodtam megint, amiről álmodni sem mertem volna. Új embereket ismertem meg és lettem olyan szerencsés hogy a barátaimnak nevezhetem őket. Körbe jártuk egész Washington, töviről-hegyire. Napi 11 kilómétert sétáltunk, úgyhogy a végére mindenki jó fáradt volt. De bárcsak tovább tartott volna még pár nappal. Hiányzott a nagy városi élet, a nyüzsgés. Mivel egy nagy városban nőttem fel, fel sem tünt mennyire más nem ott lakni. Megint csak, szerencsésnek érzem magam mindenért amit kaptam az élettől.
Csináltam egy videót a hétről és feltöltöttem Facebookra, ha gondoljátok nézzétek meg: https://www.facebook.com/lina.csaszti/posts/1485340691497374?notif_t=like&notif_id=1494352581294697

Lassan elérkezünk ahhoz, hogy már csak egy hónap marad, de még annyi minden fog történni. Megyek Chicagóba, cserediák találkozóra, anyák napja, final testek, érettségi, diplomaosztás....és érzem, hogy egy pillanat alatt el fog repülni. De felejthetetlen élémény!

Ma itthon maradtam és felzárkóztam a sulival. Megirtam az elmaradt házikat és elolvastam amiket kellett. Este pedig a suliba felmentünk megnézni az Art show-t. Kiállították minden rajz órán rész vevő diák munkáit amiket díjaztak is. Öt festményem volt kiállítva és képzeljétek, mindegyik díjazott lett. Első helyezés, három különdíj, második helyezés. Majd csomóan odajöttek gratulálni, és bíztatni, hogy ne hagyjak fel a rajzolással. Megnyugtattam őket, hogy ilyen nem fog történni :)

Puszi, Lina