Sziasztok!
Tegnap úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Wisconsin Dellshez, ami lényegében egy város telis tele vidámparkokkal, mini golf pályákkal, viziparkokkal, éttermekkel és persze több száz turistával. Egy órára van körülbelül szóval 10-kor már indulásra készen voltunk. Megálltunk még felvenni Colet és Forrestet, ők is velünk tartottak. 
Először "jet boat"-olni mentünk. Biztos forgatjátok a szemeteket, hogy mi a csuda is ez. Egy hatalmas motorcsónak, nagyjából 20 férőhelyes, kapitánnyal ellátva, aki közben szórakoztatott minket a fapoénjaival és közben mesélt a tavat körülvevő, az anyatermészet által különleges alakzatúvá formált sziklákról. Sajnos féltem levinni a telefonomat, szóval saját képeim nincsenek, de az internetről leszedtem párat:

Mi naivak azt hittünk, hogy alig leszünk vizesek. Sajnos, vagy nem sajnos, de csurig áztunk. Tina frissen lakkal befújt haja lelapult, Dave baseball sapija a vízben landolt, nekem pedig a szempillaspirálom szép fekete karikákat rajzolt a szemem alá. Közben szólt a zene, mindenki énekelt és nevetett. Akkor azt kívántam, bárcsak örökké tarthatna ez a pillanat. Az a sok mosoly és öröm mindenki arcán, leírhatatlanul boldoggá tett. 

Utána elmentünk mini golfozni. Én és a mini golf elég távol állunk egymástól, de persze nem akartam kimaradni a mókából, szóval úgy tettem mintha tudnám mit csinálok. Sokáig nem tudtam álcázni magamat, hamar rájöttek, hogy ez nem az én sportom. Valahogy az én labdám mindig a füvön, mások pályáján, vagy a vízesésben kötött ki. Érdekes. Biztos a labdámmal volt a baj, ebben egészen biztos vagyok.
Először a közepes nehézségű pályára mentünk. Tizennyolc pálya volt, volt amiket egész jól megcsináltam, de sajnos így is utolsó helyen kötöttem ki. Tina és Cole azonban....Profik. Legtöbbször két ütéssel belőtték a labdát a lyukba. Azt a tippet adták, hogy ne stresszeljek és be fog menni a labda, de lehetetlen nem stresszelni, amikor a kilencedik ütésre sem akar a helyére menni.

Majd mindenki megéhezett, úgyhogy gondolkoztunk hova is ülhetnénk be enni. Mint többnyire, a döntés az enyém volt, és valami különleges helyre akartam menni. Forrest felvetette a McDonalds és TacoBell lehetőségét. Amint elhagyta a száját ez a két szó már tiltakoztam is. Valami új helyre akartam menni, úgyhogy Dave felhozta a Buffalo Wing Pizzériát, aminek az a külünlegessége, hogy nincsenek pincérek, hanem megrendeled az ételt és egy játékvasúton kapod meg a rendelt ételt. Ez elég újnak és különlegesnek tűnt, úgyhogy már szedtük is a sátorfánkat és mentünk enni. A hely hatalmas volt, a tömör barna fa és a szarvas agancsok szolgáltak dekor gyanánt, mint ahogy Wisconsin túlnyomó részében.