Sziasztok!
Ezen a szombaton Chicagóba látogattunk, megint csak a cserediákokkal. Nagyon jó volt őket újra látni, úgy hiányoztak Washington után. Korán reggel volt a találkozó Fond du Lacben, ahova Tina vitt el. Összesen húszan voltunk, ezúttal Niki is velünk tartott. Az idővel nem voltunk valami szerencsések, az odafele úton végig szakadt az eső, de amikor odaértünk kezdtek feloszlani az esőfelhők. Először a Bean-t néztük meg, amit én képek alapján sokkal nagyobbnak képzeltem el, de lehet a visszatükröződés miatt tűnt annak. Tele volt persze túristákkal, senkit sem zavart a borús idő. Körülbelül egy órát töltöttünk ott, képeket csináltünk és körbe jártuk a Michigan Parkot. Utána átsétáltunk a Michigan Avenuera, ami a túrista útnak felel meg. Otthon én az Andrássy úthoz hasonlítanám. Tele volt boltokkal, étermekkel és persze a nagy városi nyüzsgéssel. Hogy mennyire hiányzik ez a nagy városi élet...
Itt kaptunk négy óra szabad időt, amit fotózással, evéssel és újabbnál újabb boltokra járásával töltöttünk. Ettünk Chicago style pizzát, ami egy helyi nevezetesség. Szerintem húsz réteg sajt van rajta, mert amikor kiemeled a tepsiből utána nyúlik az a sok sok sajt. Nagyon finom volt, két szelettől már a nadrágom gombját gomboltam kifelé. Majd utána elmentünk a Chicago Observatoryba, ahol 360 fokos rálátást kapunk a városra. 95 emelet magas volt, de a lift 10 másodperc alatt felvitt minket. Az épület tetején volt egy elzárt rész ahova be lehetett menni és ki tudsz dőlni olyan 60 fokosan az ablakból. Elég félelmetes volt, izzadt tenyérrel kapaszkodtam ahova csak tudtam. De baromi jó volt!

Vasárnap pedig Green Baybe mentünk minden wisconsini cserediákkal. Sütögetés, grillezés, állatkert, evés-ivás. És végre volt szerencsém megismerni az összes cserediákot. Már meg is terveztük az utat Brazíiliába, Németországba, Spanyolországba és Taiwanba, meg persze ők is jönnek Budapestre! Annyira fog mindenki hiányozni...

Holnap pedig suli, egyben az utolsó hét a suliból és az utolsó Track verseny. Fel sem fogom az idő múlását, mintha egy álom lenne az egész és csak nézném kívülről mennyi minden történik.