Önkéntes munka - 71 nap maradt

Sziasztok!
Ma reggel korán keltünk Tinával, ugyanis Fond du Lacba mentünk önkéntes munkát végezni. A szervezet neve: "feed my starving children" vagyis: "etessük az éhező gyermekemet". Minden területi cserediák is csatlakozott, úgyhogy végre sikerült megismernem a többieket is. Egy fiút Szerbiából, egy fiút Csehországból, két lányt Thaiföldről és egy lányt Belgiumból. A többieket már ismertem, Timet Németországból, Yamilt Bolíviából, továbbá ott volt Niki és Dorina is Magyarországról. 
Előtte megálltunk Mayvillben egy palacsintázóban reggelizni. Gyönyörű tavaszi idő volt ma, sütött a nap a szél pedig kellemesen fújta az arcunkat, ennek örömére pedig kint ültünk le megenni a juharszirupos palacsintánkat. 
12-kor kezdődött az önkéntes munka. Egész sokan voltunk, egészen kicsi gyerekektől kezdve, járókerettel közlekedő idősökig. Az utobbiak végezték az ülő munkákat, az alatt a címkézést értem. Mi pedig csináltuk magát az étel csomagolást. Nagyon élveztük! Mindenkinek meg volt a maga feladata és olyan 25 percenként munkát cseréltünk. Jó lenne tudni, sajnos nem tudom mi mennyi ételt csomagoltunk össze, de azt tudom, hogy 250 gyereknek csomagoltunk másfél évre elegendő ételt. Egy étel csomagban volt; vitamin, rízs, zöldség és szója, ami 6 adagnak felel meg. Közben szólt a zene, nevettgéltünk, beszélgettünk és minden 36.ik csomag után éjjeneztünk. Összesen két órát vett ez igénybe. Két óra a napunkból és több száz gyereket mentettünk meg az éhségtől. Csodálatos érzés volt!
Utána Calla (a területiképviselőnk) meghívott minket pizzázni a Gino nevű olasz étterembe. Volt szalámis pizzától kezdve, taco pizzán át a buffaló csirkés pizzáig. Tele lettem elég hamar... 
Majd elmentünk fagyizni a Culvers nevű gyorsétterembe. Gondolom mondanom sem kell, isteni volt! Majd elmentünk Jackékkel megnézni az új Széség és a Szörnyeteg filmet. Nagyon tetszett, szerintem gyönyörűre megcsinálták. Adtak hozzá pár új szálat a történetben, de alapvetően hűek maradtak az eredetihez és talán ez tetszett benne a legjobban!

Puszi, Lina