Sziasztok!

Ma volt a "Track banquet", az utolsó összejövetel a track csapattal, edzőkkel és szülőkkel. Mindenkinek meg volt a maga feladata, a végzősök hozták a főételt, a 11.esek hozták az italokat, a 10.esek a desszertet, a 9.esek pedig a tányérokat és poharakat. Mi mini sandwicheket csináltunk, ami szerintem ízlett mindenkinek, mert nem maradt egy darab se az est végére. Az edzőknek csináltunk egy "thank you" kártyát, mindenki aláírta és írt pár kedves sort. Én persze Bobnak (a dobók edző) több sort is irtam, mert nagyon a szívemhez nőtt, ahogy az egész csapat. 
Először mindenki evett-ivott, jól lakott. Utána Amy, a főedző, megragadta a mikrofont és elkezdte kiosztani a díjakat, eredményeket és mondott persze sok kedves szót is. Felhívott a színpadra minden egyes diákot, előrször a 9.eseket és így tovább. Mindenkinek átnyújtotta a szezon eredményeit, egy oklevelet, egy palettát a sikereiről, és arany track kitűzőket. Majd midnenkihez mondott pár kedves szót. Mikor a végzősökhöz ért, köztük hozzám is, elmondta mennyire büszke ránk a kemény munkánkért és amiért olyan példamutatóan vezettük az alattunk lévő osztályokat. Amikor rám került a sor, elmondott egy kis sztorit rólam, amikor először futottam az 1 mile-t. A végére kipurcantam, levegőhöz kapkodtam és vízért kiáltottam, de megcsináltam. A végén azt mondtam neki; "Legközelebb jobban fog menni!". Ez a hozzáállás annyira tetszett neki, hogy most felelevenítette mindenki előtt és elmondta mennyire szerencsés, hogy egy ilyen lányt tudhatott idén a csapatába. Már itt könnycseppek gyűltek a szemembe, de itt még legyűrtem őket. Nem akartam el kenni a sminkemet :)
Aztán mikor mindenki megkapta ami járt neki, elmondták ki kapta a "Most points during the season" (A legtöbb pontot elért) lány-fiú, ki kapta a "Most accomplishments and achievements during the season" (A legnagyobb fejlődés és teljesítmény) lány-fiú. Nagy meglepetésemre, én nyertem el az utóbbit. Majd Amy és Maddie (az egyik végzős lány) beszédet mondtak nekem. Minden szem rámszegeződött. Elmondták mennyire fogok nekik hiányozni és bárcsak több időnk lett volna együtt. Elmondták mennyire büszkék rám az iskolában tett munkáimért és teljesítményemért. Elmondták, hogy a pozitivitásom és a kisugárzásom jobb gimnáziummá varázsolta a Horicon High School-t. Majd tapsvihar, én pedig könnyekben úszok. Be kell valljam egyáltalán nem számítottam ennyi bókra és elismerése. A szemem sarkából láttam Tinát és Davet, hogy mosolyognak és bólintanak elismerés gyanánt. Szeirntem nincsen annál jobb érzés, amikor szerettnek és elismertnek érzi magát az ember. Én így éreztem. Tökéletes este volt.