Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy pontosan három hónap maradt a programból. Tudjátok, annyira kesze-kusza érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Vágyom arra is, hogy haza menjek és végre lássalak titeket, de közben annyira szeretek itt lenni, hogy fáj belegondolni, hogy elmegyek...De próbálok nem szomorkodni (egyenlőre) és teljesen kiélvezni azt ami maradt. Még előttem van egy nap Milwaukeeban a sulival, az ACT (itteni érettségi) megírása, 4 nap Washington DC-ben és egy 2 napos Chicago út. Alig várom ezeket!!! Majd június 3.án lesz az érettségi, olyan mint a filmekben :)
Ma hatalmas havazásra keltem. Több mint 15 centi hó esett és még most, este 8-kor sem állt el. Több balesetet is jelentettek, remélem senki nem sérült meg komolyan. A suliban minden rendben volt, mostmár egy B-m sincsen. Mindenből A és A+ vagyok. Egyedül a matek volt B, de írtunk egy dogát ami felhúzta! 
Edzés elején a dobókkal voltam, utána pedig a futókkal csináltam az erősítést. Nem volt egyszerű.... olyan izmaim lesznek, hogy csak na! Nagyon elfáradtam, de közben nagyon élveztem. 5 csoportra bontottak minket és körforgás szerűen haladtunk, mindegyik szekciónál más volt az erősítő feladat és minden pontál 10 feladat volt, amit 60 másodpercig kellett csinálni. Majd a végén 10 perc kocogás.
Utána Savanna haza dobott, Dave pedig már vacsival várt. Krumpli pürét, kukoricát és csirkét csinált nekem, majd közösen elmosogattunk és megírtam a házimat.

Puszi, Lina