Sziasztok!
Ahogy a címből is láthatjátok elérkeztünk az utolsó negyedhez, egyben az ultolsó két hónaphoz a suliban. Van aki örül, van aki szomorú. Én az utobbiak táborát gazdagítom. Ma valahogy semmit sem láttam derűsen. Esős, szürke, és hideg nap volt. Nagyon a végét taposom a programnak és mivel családot váltottam és igazából csak akkor kezdtem el élvezni a cserediák létet, úgy érzem, mintha csak pár hónapom lett volna. Ez mind azért érdekes, mert itt kell hagynom a családomat és a barátaimat, hogy visszatérjek a családomhoz és a barátaimhoz.
Ma volt egy előadás a suliban. Egy motivaciós beszédet tartott egy 60 éves férfi. Az életről és annak előnyeiről, a jövőről, rólunk, és ilyen mélyebb dolgokról beszélt. Elmondta, hogy nem kell a legjobbnak lenni az életben, egyedül az a fontos, hogy a tőled telhető legjobbat hozd ki az adott szituációból. Hogy kellenek változások az életben, ahhoz hogy fejlődjünk, hogy merjünk világot látni és merjünk nagyot álmodni. Hogy ne higyj annak, aki azt mondja nem vagy rá képes. Ha van egy álmod ne mondj le róla. Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné ha te se tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte. Ennyi.
Nagyon érdekes volt, én imádok ilyen motivációs beszédeket hallgatni. Szinte irronikusan egybe esett a mai hangulatommal és gondolataimmal...Tudjátok cserediáknak nagyon fura lenni. Annyi érzést, élményt, jót és rosszat élsz át egy év alatt, mint amennyire senki sem képes felkészíteni. És amennyire nehézkesen indult ez az év, annyira meg is szerettem. Bele sem merek gondolni milyen érzés lesz végleg elköszönni mindenkitől, és a tudat, hogy soha nem fogok már itt élni nagyon elszomorít.
Egy volt cserediák mesélte nekem, hogy ellopták a telefonját és a laptopját. Rajtuk minden fotóval és videóval. Semmije nem maradt az Amerikában töltött évéről. Egy nap zenét hallgatott, amit az ottani baratjaival hallgattak és minden emléke visszajött. Mert erről szól ez az év! Mutathatok én nektek akármennyi képet, videót de sajnos teljesen soha nem tudjátok milyen. Csak azok tudják akik átélik :) 

Puszi, Lina