Sziasztok!
Ma nagyon sűrű nap elé néztem. Reggel 6-kor keltem, ugyanis ma írtam az ACT-t, amiről pár hete meséltem nektek, hogy ma, április 8.án írom. Azok akik azon gondolkoznak, hogy de mi a fene ez az ACT, elmondom. Amerikában ez az "érettségi", ezzel jutnak be a diákok egyetemre. Négy (vagy öt, ha akarod az esszét is írni) részből áll; angol helyesírás 45 perc 75 kérdés, majd matek 60 perc 60 kérdés, utána volt 10 perc szünetünk, majd az angol szövegértés 35 perc 40 perc és a végén a tudományos kérdések, ha jól emlékszem itt is40 percünk volt 35 kérdésre. Maga a teszt, nem nehéz, a nehéz benne az, hogy nagyon sokáig kell koncetralnod, nagyon jól be kell tudni osztani az idődet, volt amit be sem tudtam fejezni. De alapvetően nem ment rosszul, volt amit tudtam volt amit tippeltem. Lehet most azt gondoljátok, hogy miért is írtam ezt meg, annyit elárulok, hogy terveim vannak és ehhez egy jó ACT eredmény és jó jegyek kellenek. 
A teszet befejeztem 1 órakor, majd Tina felvett és mentünk West Bendbe a rajzkiállításra, megnézni a kiállított festményeimet. Előtte felvettük Cole-ét és hallottuk, hogy a kocsiban hangosan korgott a hasa, szóval megálltunk a Subwayben ebédelni. Majd mentünk tovább Hartforba kirándulni a Pike Lake-hez, utána pedig egy adományozó estre. Tina egy régi baratjára autobalestet szenvedett és csípőtől lefele lebénult. Ennek ellenére, egy roppant vidám személyiség, öröm volt megismerni. Mindenki meglepetésére, több százan eljöttek, gyerekek és felnőttek egyaránt. Volt néma aukció, szerencse kerék és licitálás. És képzeljétek ki nyert; ÉN! Egy kosár tele kávés cuccokkal, kávéörlő gép, 3 csomag kávé (brazíiliából, columbiából és peruból), két bögre, egy termosz, és egy 20 dollár értékű Starbucks utalvány. Ez egyértelműen megkoronázta a mai napot. Volt élőzene, nevetés, ivás-evés és jó kedv minden formában.

Puszi, Lina